Közgazdászként diplomázott. Már egyetemista éveiben aktív közéleti szerepet vállalt. Később nagyvállalatokat vezetett, saját céget alapított, de ma már teljes fókuszát a Férfiak Klubjának szenteli. Fontos témát karolt fel és óriási felelősséget vett a vállára, hiszen ez a klub nem pusztán a férfiakról szól. Szól nőkről, gyermekekről, családokról is. Közönségétől folyamatos visszaigazolásokat kap, hogy nagy szükség van mindarra, amit csinál. Bedő Imre missziója, hogy az elkényelmesedett városi világban segítse a férfiszövetségek újjáalakulását és megerősödését, teszi mindezt alázatosan, szerényen, szerető kíméletlenséggel. Tevékenységében az emberek szeretete vezérli, aminek köszönhetően előadóként olyan különleges kapcsolódást alakít ki hallgatóságával, ami által elröpíti a közönség soraiban ülőket saját képi- és gondolatvilágukba. A teljes interjú szövegét a legkarizmatikusabb előadókról szóló Karizma – 12+1 inspiráló előadó, 12+1 tanulható stratégia című könyvben találod, de egy kis ízelítőt itt is olvashatsz most.
Férfiasan csapjunk is a közepébe. Szerinted milyen egy karizmatikus előadó?
Képesnek kell lenned arra, hogy megragadd az emberek figyelmét, elvidd őket valahová messzire, majd a végén visszavezesd őket a székükbe. Ugyanakkor az előadásaim alatt a modern trendek ellenére én szándékosan nem használok vetített képeket. Azért nem, mert alapvetőnek tartom, hogy az emberek képekben gondolkodnak.
“Ha van kép a fejünkben valamiről, hogy milyen emberré akarunk válni, hogyan akarunk élni, milyen családot akarunk, milyen vállalkozást akarunk, akkor képesek vagyunk olyanná válni, azt megcsinálni.”
Ha nincs kép a fejünkben, akkor képtelenek vagyunk. Abban bízom, hogy amikor mondok valamit, akkor mindenki összerak egy saját képet a saját élethelyzete, aktuális lelkiállapota alapján. Ezt csak akkor tudod megcsinálni, ha az egész éneddel, a teljes önvalóddal magaddal tudod őt vinni. Te fölrepülsz – vajon tudod-e húzni magaddal azt a sok embert úgy, hogy közben ők egyéni utakat járjanak be, és egyénileg, a hozzájuk legközelebb álló kép álljon össze bennük azzal a bizonyos témával kapcsolatban. Én azt tartom jónak, ha egy előadó ilyen. És el is várom, hogyha elmegyek valakit meghallgatni.
Amikor előadsz, akkor honnan tudod, hogy a közönséget el tudtad vinni valahonnan valahova? Értem, hogy ez a szándékod, de honnan tudod?
Leginkább a saját lendületemmel tudom őket magammal vinni. Annyira hiszek ebben, annyira megélem azt, amit ott csinálok, annyira magától értetődően jön belőlem, hogy én magam is elkezdek repülni. Nagyon fontos, hogy nem tudom őket elrepíteni, ha én nem repülök velük.
Meglepődtem, amikor nemrég egy erdélyi faluba hívtak meg előadást tartani. Az érthető, hogy egy városban probléma van a férfiak és a nők szétesésével, a családok széthullásával, az értelmes élettel, de hogy egy hagyományos erdélyi faluba hívnak, hogy tartsak erről előadást, az meglepő. Az járt a fejemben, hogy eljött a főpróbája annak, vajon igaz-e az, amit mondok, amikor hivatkozok erre az életstílusra – mert ez róluk szólt. Az előadás végén odajöttek az öregek, akik ma is azt az életet élik, melyet én példaként hozok. Örültek, és megköszönték, hogy én ezt a misszót viszem. Emlékszem, odajött egy ember és azt kérdezte tőlem, hogy: „De maga ezt honnan tudja?! Hogy tudott másfél órán keresztül ennyi okos dolgot…?”
Mikor kezdted az előadói pályádat?
Egyetemista koromban a hallgatói önkormányzatot vezettem a Közgázon, aztán ennek az országos szintű vezére is lettem. Ez rengeteg nyilvános megszólalási lehetőséggel, sőt kötelezettséggel járt. Amikor nemcsak tévében, rádióban kell megszólalnod, hanem kongresszusokon, konferenciákon, parlamenti bizottságokban nyomod meg a gombot, hogy szót kérj, amikor ki vagy hangosítva és több száz ember hall, akkor el kell tudnod mondani, amit akarsz. Az elején volt ebben izgalom is, de nagyon hamar rájöttem, hogy semmi mást nem kell csinálnom, csak önmagamat adni. Utána kevesebb nyilvános beszéd következett, mert nagyon hamar vezetői szerepbe kerültem. Később banki ember lettem, ahol cégtulajdonosokkal, vezérigazgatókkal kellett kommunikálnom. Tehát nagyon komoly emberek társaságában tudtam tölteni majdnem az egész életemet, és ebből sokat tanultam önkéntelenül is. Amikor megalapítottam a Férfiak Klubját, rájöttem, hogy előadásokat fogok tartani.
Szokott még lámpalázad lenni?
A diákönkormányzati éveim alatt tanultam meg, hogy általában az csökkenti a lámpalázat, ha túlkészülöd magad. Mindig érzek egy kis borzongást, főleg gyomortájékon. Azzal szoktam még eloszlatni, hogy tudom, mit mondok a legelején.
Hogyan készülsz egy előadásra?
Amikor van egy téma, amiről elő kell adnom, leülök összerakni egy vázlatot, és hihetetlen sűrűséggel jönnek a gondolatok. Aztán általában tizenöt perc alatt simán összerakom egy kétórás előadás vázlatát, és abból vissza kell még faragnom. Ahogy elkezdek visszafaragni, elkezdek egyre mélyebbre menni. Kiderül, hogy egy vázlatpont mélységében van még négy szelet. És onnan is visszafelé kell bontsam. Így alakul ki egy könyvanyag…
A fő témád, a Férfiak Klubja honnan jött? Ez egy óriási téma, óriási felelősséggel. Több millió férfit képviselsz.
És egyben nőt is ezáltal!
Így van. Ha valakinek a vállán nagy teher van, akkor az Te vagy. Ráadásul ezt Te vetted magadra…
Az egyszerű válasz az, hogy elkezdtem ufónak érezni magam a saját környezetemben. Amikor arra gondoltam, hogy ebben a világban kell majd felnevelni a gyermekeimet, akkor arra gondoltam, hogy ezt a témát érdemes az egész világgal megbeszélni.
Aztán kiderült, hogy ez a pici ügy valójában a legnagyobb problémákat rejti. A városiasodás egyéni és társadalmi nyűgét, férfi és nő kapcsolatát, a magánélet és a család kérdéseit. Dolgozunk, karriert építünk, pénzt keresünk, azért hogy…? És itt az igazi probléma. Hazamegyünk, és akkor mi van? Egyedül vagyunk vagy ketten vagyunk? Vagy négyen vagyunk? Van értelme az egésznek?
“Át tudjuk adni az értékeinket vagy csak gyűjtjük az értékeinket? Gyűjtjük, gyűjtjük, tapasztalunk, tapasztalunk, és akkor mi van? Meghalunk, magunkkal visszük a sírba, és csókolom?”
Azt akarom ezzel mondani, hogy az élet értelme mégiscsak abban van, hogy át tudom adni valakinek az értékeimet, azt meg csak a mintáimon keresztül tudom megtenni. Azt meg csak családban tudom. És ez tömegeknek ad arra lehetőséget, hogy értelmessé tegyék az életüket. Ezért szól mindenkinek a Férfiak Klubja. Az elején többen mondták nekem, hogy ne fogjak neki, mert ez hatalmas téma. Mivel a férfiakról szól, akkor szól a nőkről is, és a fiatalokról is és az öregekről is… De végül is ez egy darab gyökér, amivel nagy baj van.
A Férfiak Klubjának mi a legfontosabb üzenete, amit szeretnél, hogy beleégjen a férfiak és a nők tudatába?
Az, hogy minden eddigi civilizáció a férfi felelősségvállalás mesterséges megszerzésére épül. A női felelősségvállalás automatikusan megtörténik, mert koraszülött gyerekeket szülünk. Tehát kétéves gyereket kéne szülni ahhoz, hogy hasonlítson a kiscsikóhoz, és el tudjon szaladni, hogyha jön valaki. De azt nem tudnánk megszülni, tehát anatómiai problémát jelentene. Magatehetetlen csecsemőt hozunk a világra, és ez a női felelősségvállalást javarészt természetes úton megteremti.
A férfit nem. Ez volt a férfivá válás útja, amit a férfiak menedzseltek mindig. Ez azt jelentette, hogy a mi kultúránkban a fiúk a férfiak között nevelkedtek, velük dolgoztak kiskoruk óta. Megtanultak fát vágni, földet művelni, lovat befogni, nem volt mese. Ha felnőtt korukra teherbírásban, kitartásban, munkabírásban, felelősségvállalásban, filozófiában, bármiben nem ütötték meg a megfelelő mércét, akkor nem léphettek a férfiak közé.
A városi élet mindezt megváltoztatta. A fiúk ma úgy nőnek fel, hogy soha semmit nem kell nekik keresztbe tenni. Van kaja, termosztát, meleg, számítógépes játék, televízió, iskolákba járnak.
A város tehát nem kényszerít semmire, a férfiszövetség teljesen megszűnt. A férfiak dolgoznak a munkahelyeiken, és nincsenek jelen a családokban. Az anyák pedig nem ismerik a férfivá válás útját, nincs bennük meg ez a genetikai kód. Mert a férfivá válás egy belső erő megszerzése. Ez kell ahhoz, hogy amikor kitartás kell, akkor kitartása legyen. Amikor szerénynek kell lenni, szerény legyen. Amikor hangosan kell beszélnie, akkor hangosan beszéljen. A könyvem alcímében is az uralt erő szerepel. Az uralt erő arról szól, hogy annyi erőt teszek oda, amennyi kell. Én adagolom. És mennyi kell? Annyi, amennyi megold egy problémát. Nem annyi, hogy letarolom, megölöm, legyilkolom.
A jövőben tud-e a Férfiak Klubja létezni Bedő Imre nélkül? Azt érzem, hogy a Férfiak Klubja idézőjelben Te vagy. Cél-e, hogy működjön majd nélküled?
Cél, ami azt jelenti, hogy el is kell érni. Azt szeretném, hogy ha az emberek rájönnének arra, hogy nem engem személyesen kellene követni, hanem azt az értékrendet, amit megjelenítek.
Nagyon komoly elveket, tanításokat adsz át a közönségednek. Mi az, amit Te kapsz a közönségedtől?
Kapok visszaigazolást, hogy helyes, hogy felvállaltam ezt az ügyet. És ami nekem nagyon tetszik, hogy kapok kérdéseket. Nagyon szeretem a kérdéseket, mert akkor találok ki új dolgokat. Válaszokat nekik és magamnak. Egy hozzászólásra reagálva egy egész új univerzumot tudok felfedezni. A közönséget ilyen értelemben nagyon jónak tartom, mert ők fejlesztenek engem. Ha van egy konkrét véleményem valamiről, és alá is tudom támasztani millióféle módon, akkor azt el is mondom.
Mi az, ami Téged megkülönböztet más előadóktól? Mi a Te x-faktorod?
Hát egyrészt kevés a férfi ebben a műfajban, sőt a férfi ügyben nincs is. Maga a téma egy nagyon fontos megkülönböztető erő. Ezen túlmenően közgazdászként nagy társadalmi rálátással rendelkezem. A diákvezéri, amit egyfajta politikai szerepvállalásnak tekintek, és a vállalatvezetői, menedzseri tapasztalataim is sokat segítenek a téma feldolgozásában. És ezeken túl hiteles vagyok abban az értékrendben, amit képviselek. Így élek. A volt egyetemista barátaim is azt mondják, hogy ez nekem jól áll, mert én ilyen vagyok. Ők nem lepődtek meg, hogy ebbe az ügybe beleálltam. Ezek biztosan az x-faktoraim közé tartoznak, de ez már elég sok önmagában is.
Rengeteg mindent átéltél diákvezérként, vállalatvezetőként, előadóként. Ha valaki most bontogatja a szárnyait, és szeretne fejlődni a színpadon, akkor mi lenne az a három tanács, amit adnál neki?
Három dolgon kell javítani: az önbizalmán, az önbecsülésén és az önértékelésén. Ez három teljesen különböző dolog. Az önbizalom attól nő, hogy nagyon sok akcióba kell belemenni, hogy egyre jobban megismerd önmagadat, és egyre inkább tudod, hogy ez menni fog. Tehát újra és újra ki kell tenni magad a legkülönbözőbb kockázatoknak. Az önbecsülés azt jelenti, hogy meg kell találnod azokat az értékeket magadban, melyek miatt elkezded önmagadat becsülni. Azt gondolod, hogy te egy értékes ember vagy. Elfogadod, békébe kerülsz önmagaddal. Az önértékelés az, hogy ezt helyesen kezded értékelni, tehát egy bizonyos szintre, mindig valamilyen realitás mentén el tudod helyezni magad. Ami ne legyen se magas, se alacsony. Talán ez a legnehezebb, ebben kell a legtöbb segítség, társ vagy igaz barát és bátorság a tükörben való önvizsgálatra.
“És ahhoz, hogy föl tudj szállni, ahhoz kell ez az önbecsülés-önértékelés-önbizalom hármas emberileg és szakmailag is.” Bedő Imre
Mikor Te meglátsz egy előadót a színpadon, mit nézel rajta először?
A metakommunikációs dolgokat nem nézem, de biztosan hatnak rám. Hogy áll ki, milyen a hangja. De tudod mit? Azt veszem észre, ami nincs a helyén. Tehát az a jó, hogyha azt gondolod, hogy minden jó, és akkor elvisz magával. Bízol benne. Bízni kell az előadóban, hogy engedd, hogy elvigyen oda, ahová Te mész. Megbillen a bizalmad, ha hanglejtésében észreveszed, hogy ott valami hiteltelenség van, vagy az egész emberen látszik, vagy tudod esetleg róla, hogy nem olyan, mint amit mond, vagy látod, hogy erőlködik – az emberek azonnal felfedeznek bármi oda nem illő dolgot. Ezért nem jó mesterkélt képet nyújtani magadról.
Ki az, akire Te felnézel mint előadóra?
Nagy példaképem Böjte Csaba, aki szerintem egy tiszta csatorna. Azért tud magával vinni, mert ő közvetíteni akar, el akar vinni valahová, és ez tud igazán változtatást, változást elérni, ez tud megváltoztatni téged. A konkrét megváltoztatási kísérlettől félnek az emberek, hogy odajön és azt mondja: na most akkor lefaragom a füledet, meg összenyomom a fejedet. Ő nem ilyen. Ő el tudja vinni a lelkedet, és azért, mert ő tisztán tud közelíteni ehhez a dologhoz.
Az előadó olyan, mint egy… Hogy fejeznéd be ezt a mondatot?
Az előadó egy olyan tiszta csatorna, ami képes magával ragadni sok embert. Azt is mondhatjuk, hogy az előadó olyan, aki alakítani tudja adott dologról a fejedben lévő privát képedet. Illetve te alakítod ki magadnak, ő segít neked. Olyan, mint az orvos. Azt mondják, a jó orvosok nem gyógyítanak meg, csak segítenek neked meggyógyulni. Ez a helyes orvosi hozzáállás. Segítek neked meggyógyulni – ez valóban így van, nem? Aki azt állítja, hogy én gyógyítalak meg, az hülyeséget mond. Az előadó pont ilyen. Segít neked kialakítani a saját képed, ami által az életed meg tud változni. Egy másik kép: az előadó olyan, mint az idegenvezető. Minden nézőt magával visz egy olyan helyre, ahol ő már járt és mindent ismer. Megmutatja nekik, majd épségben hazaviszi őket.
Ahhoz, hogy több száz ember előtt magabiztosan képviseld ezt a témát, biztos vagyok benne, hogy előadóként nagyon sokat fejlődtél. Mik voltak azok a képességek, melyekre tudatosan odafigyeltél? Hogyan fejlesztetted magad ezeken a területeken?
Túl sok nehéz dolgot tudok egymás után tenni, ezért könnyítéseket kell beletennem, hogy picit levegőhöz jusson a közönség. Én bírom levegővel, de ők nem, s ezt nehezen tudtam megemészteni az elején.
A másik nem volt tudatos, de a rutinnal kialakult, hogy figyeljek a közönségre. Ez olyan, mint a korcsolyázás vagy a síelés. Az elején nagyon koncentrálsz, hogy el ne ess. Addig a tájat nem tudod nézni, de aztán mikor már jól megy, elkezded élvezni az egészet.
Tegyük fel azt az utópisztikus helyzetet, hogy eltűnik az összes előadásod, az összes könyved, minden, amit valaha leírtál és elmondtál. Csak egy A4-es lap van előtted, amire három üzenetet írhatsz. Mit írnál rá?
Az a cél mindenkit boldogíthat és élete végéig feladatot adhat, hogy próbáljon meg jobb ember lenni. Válj jó emberré!
A másik az, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt! Mindenkinek adott a fennvaló egy képességhalmazt. Mindenkinek vannak erősségei. Nekünk pusztán egy dolgunk van, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt ezek segítségével. Erre mindenkinek lehetősége van, a saját életét teszi vele gazdaggá és boldoggá.
A harmadik pedig, amit elsőnek is mondhattam volna az, hogy a család az mindenek feletti. Mindenek előtti. A legfontosabb dolog, ami nem egy szlogen, hanem valami hihetetlen erő, mindennek értelmet ad, mindennek célt ad. Annak is, hogy te jobb ember legyél, annak is, hogy mindent megtegyél, ami tőled telik. A lehető legjobb irányba csatornázza be az egész életedet.
Üdvözöllek!
A nevem Bolya Imre, a Karizma c. könyv szerzője és a Karizmatikus Előadó Tréningek alapítója és vezető trénere vagyok. Azt vallom, hogy senki sem születik karizmatikus előadónak, de megfelelő gyakorlással Te is azzá válhatsz.
Ebben a fejlődésben támogatlak a képzéseimmel, a cikkeimmel és a könyvemmel. Hiszem azt, hogy ha tanulunk valamit, akkor tanuljunk a legjobbaktól, ne érjük be kevesebbel. Ezért szerepelnek a Karizmában a leginspirálóbb magyar előadók eddig sehol fel nem fedett előadói stratégiái.
Inspiráló olvasást kívánok a könyvhöz!
Copyright © 2021, karizma.hu
